A téli hónapokban hajlamosak vagyunk egyre több időt bent tölteni. Az egyre rövidülő nappalok, a hűvös, gyakran szürke, ködös idő könnyen rányomja a bélyegét erre az időszakra. Sokszor úgy gondolunk a télre, amin csak túl szeretnénk lenni, nem pedig megélni, átélni.
Tőlünk valamivel északabbra ez az idő teszi ki az év jelentős részét, és mégis csodák csodájára, ezek az országok évről-évre hozzák el a legboldogabb nemzetek címet, míg a mi helyezésünket inkább ne is firtassuk.
Mi lehet a titok?
Filozófiák, melyek olyan értékeket és életmódot tükröznek, melyek a jólétre boldogságra vannak hatással, melyek túlmutatnak a gazdasági helyzeten és inkább befelé fordulnak, az apró pillanatokban keresik az örömöt.
Talán az egyik legismertebb kifejezés a dán hygge, melyet sokan rögtön bekuckózással, forró italokkal és gyertyákkal társítanak, ennél azonban többről szól. Belsőépítészete biztonságos, hívogató, komfortos tereket takar, központi eleme a fény.
Hasonló vonalon mozog a svéd mys kifejezés, mely meghitt pillanatot, melegséget, együttlétet ír körül.
Az építészetben és várostervezésben is gyakran megjelenő norvég friluftsliv (fri=szabad, luft=levegő, liv=élet) a természettel való közelségre összpontosít, természetjárásra ösztönöz.
Számos más kifejezés létezik persze, utolsóként talán érdemes megemlíteni az izlandi gluggaveður-t, mely szó szerint „ablak-időt” jelent, mert hát valljuk be, van az úgy, hogy valamit bentről szép nézni.
Ezekben mind közös, hogy az otthon, otthonosság játszik főszerepet. A fény elengedhetetlen része a képletnek, a minket körülvevő tér ezáltal pedig pozitívan befolyásolja a hangulatunkat. Fontos észrevenni, hogy bár ha otthonosságról beszélünk, elsősorban a belső terek melegségére, szívélyességére gondolunk, itt egyaránt fontos a természet is. Az északi országokban - és itt nem csak a skandinávokra gondolok, a mindennapi élet szerves része a természetben töltött idő, innen a talán már-már elcsépelt mondás - nincs rossz idő csak rossz öltözet.
De milyen igaz is. Legyen szó városi vagy vidéki életről, érdemes meg-megállni egy pillanatra és hálásnak lenni azokért az apróságokért amik körülvesznek bennünket.
Na de hogyan csempészhetjük be ezt az otthonainkba, a mindennapjainkba?
A tél beköszöntével érdemes egy kicsit megengedni magunknak, hogy a természettel együtt mi is lelassuljunk egy kicsit, a körülöttünk lévő tereket pedig úgy kialakítani, hogy támogassák ezt. Törekedjünk az egyszerűségre és a kényelemre. Érdemes kisebb, meghittebb helyiségekkel operálni, mintsem a nagy, nyitott terekkel. Használjunk természetes anyagokat, fát, követ, válogassuk meg jól a lakástextíliákat, a szőnyegek, függönyök nagyban befolyásolják a terek hangulatát, nem mellesleg akusztikai szerepük is jelentős. Egy nagy fényforrás helyett érdemes több kisebb, meleg fehér fényűt használni és okosan elhelyezni őket.
Tökéletlenség? Naná!
Nem kell, hogy otthonunk úgy fessen, mint egy múzeum, mint ahol nem laknak. Nem kell folyamatosan azon aggódni, hogy valami nincs elpakolva, épp ellenkezőleg, tegyük személyessé. Egy kis tökéletlenség pedig épp ezt teszi.
A harmónia nem abban rejlik, hogy minden bútorunk tökéletesen passzol, vagy hogy a kissé öregecske dolgokat elrejtjük, lecseréljük. Ott van, ahol jó lenni. Ott van a bepárásodott öreg ablakon a nagymamánál, miközben fő a vasárnapi húsleves, ott van a télre eltett lecsóban, aminek üvegén címke már sehol, a kupak lejárata 2002-t ír, de ott van a minden jóval telepakolt, kissé rumlis éléskamrában is, ahol csak az tájékozódik el, aki oda bepakolt.
Milyen tereket teremtsünk hát? A válasz teljesen egyértelmű, de valahogy mégsem az. Olyanokat, ahol élvezünk, szeretünk lenni. És ez teljesen egyedi, erre nincsen szabály. Egy biztos, azokat a helyeket igyekszünk megőrizni, amik számunkra kedvesek, törekedjünk hát erre.
Kommentare